-Sara...-Sóhajtottam.-Ülj le.-Majd lehúztam magam mellé...
Cintia egy sráccal volt elfoglalva...Eléggé keményen simultak egymáshoz meg minden...
-Kijössz velem?-Kiabálta nekem Kim, mivel a hangos zenétől nemigen hallottunk...
-Aha.-Bólintottam, majd felálltam és kimentünk a parkolóba nyíló ajtón.
Kim elővett egy szál cigit, amit nem tudom honnan szedett, mivel nem cigizett...Na mindegy...A szájába tette, majd meggyújtotta.Érdeklődő pillantásomat észre vette, s felém nyújtotta a dobozt, de megráztam a fejem...
-Mióta cigizel?-Dőltem a korlátnak.
Kim elindult...Valamit mondani akart...Elindultam mellette a kocsik között.
-Kim, mi a baj?-Kérdeztem.
-Tom.-Felelte lehajtott fejjel.
Tom, Kim pasija volt, s elég komoly a kapcsolatuk.Ha jól tudtam két évesek lesznek ebben a hónapban...25-26 körül...
-Mi van vele, Kim?-Álltam meg.
-Szakítottunk...-Suttogta.-Vagyis...Ő velem.
-Jaj...-Öleltem meg.-Nagyon sajnálom...
-Semmi baj...-Húzódott el, majd mosolyt erőltetett magára és letörölte a könnyeit...
-Miért?-Kérdeztem.
-Inkább kiért...-Nyelt nagyot.-Melanie Waters...Vele hetyegett és...Őt választotta végül.
-Nagyon sajnálom...De ne szomorodj el...Gyönyörű vagy és fiatal.És ha Tom ilyen vak, hogy nem látja milyen nagy ajándékot dobott el a te személyedben...Rohadjon meg Melanie-val együtt...Mitől lenne jobb kedved?-Mosolyogtam rá.
-Mondjuk...-Vágott gondolkodó fejet.-Úgy berúgni, hogy...Azt se tudjam melyik az előre, egy ismeretlen, de helyes sráccal lenni és reggel...Felébredni egy kényelmes ágyban, egy iszonyúan cuki srác mellett, aki velem marad örökre...-Vigyorodott el.
-Az 1.szint meg van...Kicsit be vagy csiccsentve, de az nem cink.-Vigyorogtam rá.
Közben oda értünk a kocsinkhoz és felültünk a motor háztetőre...
-Pasik kilenc óránál!-Pillantott jobbra, majd én is oda néztem...
Magányosan álldogáló két srácot láttunk egy fekete Bentley-nél.
-Gyere...Mennyünk oda hozzájuk.-Lökte el magát Kim a kocsitól.
-Kim...-Nyeltem nagyot.De már késő volt...Kim megindult a két idegen felé...
Mellé lépkedtem, s már ott is voltunk tőlük néhány méternyire...
-Hello!-Köszönt Kim jókedvűen.
-Sziasztok...-Köszöntem én is.
-Hello csajok.-Köszönt az egyik bársonyos, jeges hangján.
-Ti...Most...Meghaltok...-Mondta tagoltan a másik.
Aztán minden olyan gyorsan történt...Kim sikoltását hallottam, az egyik ember, vagy nem is tudom mi előttem termett és elkapva nyakamat a kocsihoz nyomott...
De mielőtt még tűhegyes szemfogait belém vájhatta volna egy fekete árny elsodorta, én meg a földre estem és bevertem a fejem...
A lény, ami megmentett nekem háttal állt és ahogy a sötétben ki tudtam venni négy lába volt...Aztán megfordult és elindult felém. Akkor láttam meg mi is az...Egy hatalmas, fekete farkas mentett meg.De mielőtt odaért volna hozzám a világ elsötétült...Elájultam.
Nem tudom meddig lehettem ilyen állapotban, de mikor magamhoz tértem már egy puha, meleg ágyban feküdtem...
-Hol vagyok?-Nyöszörögtem.
-A lakásomon.-Szólalt meg egy férfi hang.
Felkaptam a fejem és a sötétben megpillantottam a mellettem ülő alakot.
-Ki vagy Te?!-Csúsztam odébb gyorsan.
-Sss...Nyugi!Én mentettelek meg.-Mosolygott rám.-Nem bántalak.
-De...Egy...Nem...Engem egy...Farkas volt...-Hebegtem.
-Igen.-Bólintott.-Azaz ÉN.-Mondta.
-TE?!-Nyíltak tágra a szemeim.
-Alakváltó vagyok...Farkassá tudok változni.És megmentettelek egy vámpírtól.-Sóhajtott.
-Vámpír?!-Kérdeztem.-Kim!-Jutott eszembe a barátnőm.-Hol van a barátnőm?!-Kérdeztem hisztérikusan.
-Öhm...Rajta...Nem tudtunk segíteni...-Hajtotta le a fejét.-Sajnálom...
-Kim...-Suttogtam, majd zokogni kezdtem.
Sok volt ez nekem egyszerre...Vérfarkasok, vámpírok...És most Kim is meg...Meghalt...
A megmentőm átölelt és lenyugtatott...
-Hogy hívnak?-Kérdezte.
-Alexia...Lexi.-Mondtam szipogva.-És Téged?
-Daniel.-Felelte.-Aludj...Pihend ki magad.Aztán...Reggel megnézzük mi lesz veled.-Mosolygott rám.
-Köszönöm...-Nyögtem, majd lefeküdtem és aludtam...